A történetről röviden:
Rose kilencedik születésnapján valami egészen szokatlant vél felfedezni anyja, neki sütött citromtortáján. A torta a megszokott íztől eltérően valami ürességet tartalmaz. A kislány rájön, hogy ez édesanyja aktuális lelki állapotát tükrözi. Ekkor kezdődik különleges képessége, amely az idő múlásával olyannyira kifejlődik, hogy az ételek készítőinek hangulatán túlmenően, az egyes összetevők származását és azok létrejöttének körülményeit is egészen pontosan képes meghatározni.
A Moly.hu-n a karácsonyi ajándékozás eseményének során figyeltem fel erre a könyvre a húzottam kívánságlistáján. A borító és a cím azonnal megragadta a szemem, majd utánanéztem és nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
A kilencéves Rose szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Már a kezdő fejezet megfogott, érdekesnek találtam az elbeszélésmód színessége és a kislány fiatal kora közötti kontrasztot. Olyan választékosan fogalmazott a szöveg, hogy furcsállottam, hogy lehet ez egy kilencéves lány elbeszélése. Majd a későbbiekben a kezdő év bemutatása után egészen Rose huszonéves koráig végigkísérhetjük életének alakulását. Így meg is kaptam a választ, a kezdeti észrevételemre.
Valahogy az egész könyvet egy lassú, kicsit szomorkás hangulat hatja át. Rose szülei nem a legboldogabb házasságban élnek, bátyja pedig a magának való Joseph megközelíthetetlen, kiismerhetetlen. Az együtt elköltött vacsoráik kötelességszerűen zajlanak, közben mindannyiuk a maga kis világába húzódik és csak látszólag vannak együtt az étkezés során.
Egy morzsányit kapunk az első szerelemből, ami nagyon aranyos volt. A kis Rose, bátyja barátját George-ot kislányként mindig figyeli, és ő az, aki hisz a kislány különleges képességében.
Az egész család inkább egy egy fedél alatt élő emberek csoportjaként jellemezhető, Rose anyjának olykori kedveskedései, aggódásai ellenére. Egymással igazán semmit sem beszélnek meg, Rose is egymaga próbál megbirkózni az „ételproblémájával”.
A történet hatása alá kerültem az első oldaltól az utolsóig, csak sodródtam a Rose által elmesélt eseménydarabkákon. Még csak hasonlót sem volt szerencsém olvasni eddig. Semmi klisé, hanem egy egyedi történet, sajátságos hangulattal, ami nekem nagyon tetszett. Zseniális már maga az ötlet is, hogy ilyen képessége van Rosenak.
Nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvet, kihagyhatatlan, igazi felüdülés a sokszor sablonokba való ütközések között.
A könyvért köszönet a GABO Könyvkiadónak!
Rose kilencedik születésnapján valami egészen szokatlant vél felfedezni anyja, neki sütött citromtortáján. A torta a megszokott íztől eltérően valami ürességet tartalmaz. A kislány rájön, hogy ez édesanyja aktuális lelki állapotát tükrözi. Ekkor kezdődik különleges képessége, amely az idő múlásával olyannyira kifejlődik, hogy az ételek készítőinek hangulatán túlmenően, az egyes összetevők származását és azok létrejöttének körülményeit is egészen pontosan képes meghatározni.
A Moly.hu-n a karácsonyi ajándékozás eseményének során figyeltem fel erre a könyvre a húzottam kívánságlistáján. A borító és a cím azonnal megragadta a szemem, majd utánanéztem és nagyon felkeltette az érdeklődésemet.
A kilencéves Rose szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Már a kezdő fejezet megfogott, érdekesnek találtam az elbeszélésmód színessége és a kislány fiatal kora közötti kontrasztot. Olyan választékosan fogalmazott a szöveg, hogy furcsállottam, hogy lehet ez egy kilencéves lány elbeszélése. Majd a későbbiekben a kezdő év bemutatása után egészen Rose huszonéves koráig végigkísérhetjük életének alakulását. Így meg is kaptam a választ, a kezdeti észrevételemre.
Valahogy az egész könyvet egy lassú, kicsit szomorkás hangulat hatja át. Rose szülei nem a legboldogabb házasságban élnek, bátyja pedig a magának való Joseph megközelíthetetlen, kiismerhetetlen. Az együtt elköltött vacsoráik kötelességszerűen zajlanak, közben mindannyiuk a maga kis világába húzódik és csak látszólag vannak együtt az étkezés során.
Egy morzsányit kapunk az első szerelemből, ami nagyon aranyos volt. A kis Rose, bátyja barátját George-ot kislányként mindig figyeli, és ő az, aki hisz a kislány különleges képességében.
Az egész család inkább egy egy fedél alatt élő emberek csoportjaként jellemezhető, Rose anyjának olykori kedveskedései, aggódásai ellenére. Egymással igazán semmit sem beszélnek meg, Rose is egymaga próbál megbirkózni az „ételproblémájával”.
A történet hatása alá kerültem az első oldaltól az utolsóig, csak sodródtam a Rose által elmesélt eseménydarabkákon. Még csak hasonlót sem volt szerencsém olvasni eddig. Semmi klisé, hanem egy egyedi történet, sajátságos hangulattal, ami nekem nagyon tetszett. Zseniális már maga az ötlet is, hogy ilyen képessége van Rosenak.
Nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvet, kihagyhatatlan, igazi felüdülés a sokszor sablonokba való ütközések között.
A könyvért köszönet a GABO Könyvkiadónak!
 |
| Az eredeti borító |
Pontszám: 5*
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 296
Fordította: Komló Zoltán
Eredeti cím: The Particular Sadness of Lemon Cake (2010)
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 296
Fordította: Komló Zoltán
Eredeti cím: The Particular Sadness of Lemon Cake (2010)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése