Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn

A történetről röviden: A távoli jövőben egy erődház menedékében éli életét Pippa Kenn. A lány apja elvesztése után, öt éve teljes magányban tölti napjait. A házon kívül a sápadtak leselkednek rá, folyamatos ébrenlétet kíván egy-egy kimerészkedés. Egy nap sérült idegent pillant meg a ház előtti mezőn. Ez gyökeresen felforgatja Pippa magányban töltött életét...

Kemese Fanni A napszemű Pippa Kenn című regénye a Könyvmolyképző Kiadó által szervezett Aranymosás Irodalmi Pályázat egyik győztese. Fannit könyves blogger korából ismerem, ekkor még nem is sejtettem, hogy nem sokkal később saját könyvét olvashatom. A pályázat során már olvastam a benevezett prológust, ami nagyon felkeltette a figyelmemet. Csak remélhettem, hogy végül majd az egész történetet is olvashatom.

A prológus letaglózó erővel hatott rám. A szívszorító jelenet után éveket ugrunk. Ekkor Pippa már öt éve teljesen egyedül él. Ez a magány sokszor a teljes kétségbeesés szélére sodorja a lányt. Érthető módon kilátástalannak látja életét. Az egyedüllét a Legenda vagyok című film érzését keltette bennem.

Fanni egy olyan negatív jövőt tár elénk, ahol egy mesterséges vírus az emberiség nagy részét kiirtotta. Akik úgynevezett életkapszulát ültettek a szervezetükbe, a hosszú élet és a fiatalos külső érdekében, azok zombihoz hasonlatos dühös lényekké váltak. Ők a sápadtak, akik az elveszett emberségük miatt érzett düh miatt kegyetlen gyilkológépekké váltak. Már az ötlet is egyedi szerintem és a világfelépítés nagyon jól kidolgozott.

Több szemszögből láthatjuk a történéseket. Két főszereplőnkön kívül olykor más mellékszereplők szemszögeivel is találkozhatunk. Ez külön tetszett.

Pippa egy erős, talpraesett karakter, akit életének viszontagságai megedzettek. Rendkívül ügyes harcos. Teljesen önellátó, mindent képes megoldani. Nem számíthat senki segítségére, így kénytelen az élet minden területén helyt állni. Rubent a regény elején elég idegesítőnek éreztem, de szerencsére az a mitugrász, akit akkor megismerhettem, csakhamar éretté vált.

A romantikus szál pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Főszereplőink eleinte egymás iránt való ellenszenve, bizalmatlansága szép fokozatosan múlik el és fedezik fel, hogy az első megítélésük óta másképp látják a másikat. Pippa hosszú magánya miatt teljesen érthető, hogy bizalmatlan minden idegennel, nem könnyen alakít ki kapcsolatokat és ezt csak lassan tudja leküzdeni. Látszik, hogy a születése óta belenevelt szabályok mekkora hatást fejtenek ki rá. Az apjától tanult, mantraként ismételgetett szabályok akarva-akaratlanul megjelennek a lány gondolataiban.

Szép számmal vannak benne borzongatós jelenetek. Az elhagyatott házban játszódó képek hatottak rám leginkább. Hirtelen, ijesztgetős horror film jelenetként jelent meg a képzeletemben. De a sápadtak hirtelen felbukkanásai is jókora ijedelmet okozhatnak filmes megjelenítésben.

A katasztrófa előtti világ fejlettségi szintjében sok, ötletes újítással is találkozhatunk Fanni elképzelésében. A legjobban a szappanbokor tetszett. De vannak a géntechnológia által jobbá tett növények is. A „régmúlt időkről” Pippa csak az erődház hatalmas könyvtárában fellelhető könyvekből meríthet tudást.

Kemese Fanni

Mint ahogy a prológus, úgy az egész könyv végig izgalmas volt, a folyamatos sápadt veszély egy pillanatra sem engedett ellazulni. Pippáék minden kint töltött percében előugorhatott egy „dög”. Úgy olvastam volna még tovább, sajnáltam, hogy a végére értem. Nagyon várom a folytatást, szeretnék újra elmerülni Pippa történetében. Gratulálok Fanninak, engem nagyon megfogott a könyv, örülök, hogy olvashattam!

A borító: Kialakításának mozzanatait folyamatosan nyomon követhettük Kemese Fanni és a Vörös Pöttyös facebook oldalán egyaránt. A végleges borító szerintem jól sikerült. A képen szereplő lányra teljesen illik Pippa leírása. Ez a kép hatott rám végig, mikor olvasás közben Pippát képzeltem el. Egyedül a sárga szemét én rikítóbb, erőteljesebb színűnek gondoltam el.

Pontszám: 5*

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 304