2012. január 31., kedd

Lezsák Levente: Emerson és Tsa.

A történetről röviden:
Egy reggel Mordiában és Vidóriában különös dolog történik. A folyton borongós hangulatú, rossz kedvű mord király ébredése után hirtelen vidámmá válik, míg a víg vidor király morcossá válik. A bűneset felderítésére a mord főudvarnok, Bikacsöki Balambér a legrosszabb hírű detektívet, Emerson fogadja fel. Az udvarnoknak vaj van a füle mögött, ezért választja a dilettáns szimatot. A magánnyomozó a nála gyakornokoskodó Jonessal felkerekedik Mordiába, hogy fényt derítsen a bűntett elkövetőjének kilétére.

A könyvről már sokat hallottam, kíváncsivá tettek a róla olvasott vélemények. Nem túl gyakran kerül a kezembe mese, de gondoltam most teszek egy próbát és belevágok.

Mielőtt belekezdtem volna, megakadt a szemem az illusztrációkon. Végigpörgettem a könyvet és láttam, hogy sok-sok rajz színesíti. Ennek megörültem, mert mindig úgy véltem, hogy ha már mese, akkor a képek nem maradhatnak el. A rajzok nagyon tetszettek, jól illettek az adott részekhez, mindig vártam olvasás közben, hogy mikor érek egy újabb képhez.

Az előszó nagyon humoros volt, ami megadta a kellő lökést ahhoz, hogy érdeklődve kezdjek bele az első fejezetbe. Már a kezdő oldalon éreztem, hogy nekem tetsző stílusa lesz az írónak. A történet közben olykor belezárójelezett hozzáfűznivalói mindig mosoly csaltak az arcomra.

Az állandóan vidám Vidória és a zord Mordia országa nagyon jól lett ábrázolva. A két ország királyai körül sürgölődő főurak jópofa figurák, a neveik pedig igencsak találóak.

A hangulatfelcserélődés utáni események gyors tempóban zajlanak, egy percre nem unatkoztam, igazi, jó kis mesébe csöppentem. Van itt királykisasszony, elszakadhatatlan kötélhágcsó, repülő szőnyeg, tündér és még sorolhatnám, csupa mesébe kellő elem. A nyomozás mesésen kalandos és varázslatos.

Az utószó külön említést érdemel, jó volt, hogy az előszó stílusához hasonló és annak folytatásaként, vagyis inkább befejezéseként tökéletesen lezárja azt.

Kellemes kis kikapcsolódás volt így felnőtt fejjel is. Néha-néha jó egy kis időre elmerülni a mesék világában. (De szigorúan csak a Tánczos-féle csodaszotyolával a kézben!)

A könyvért köszönet a Cor Leonis Kiadónak!


Pontszám: 4



Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 141

2012. január 30., hétfő

Aimee Bender: A citromtorta különös szomorúsága

A történetről röviden:
Rose kilencedik születésnapján valami egészen szokatlant vél felfedezni anyja, neki sütött citromtortáján. A torta a megszokott íztől eltérően valami ürességet tartalmaz. A kislány rájön, hogy ez édesanyja aktuális lelki állapotát tükrözi. Ekkor kezdődik különleges képessége, amely az idő múlásával olyannyira kifejlődik, hogy az ételek készítőinek hangulatán túlmenően, az egyes összetevők származását és azok létrejöttének körülményeit is egészen pontosan képes meghatározni.

A Moly.hu-n a karácsonyi ajándékozás eseményének során figyeltem fel erre a könyvre a húzottam kívánságlistáján. A borító és a cím azonnal megragadta a szemem, majd utánanéztem és nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

A kilencéves Rose szemszögéből követhetjük nyomon az eseményeket. Már a kezdő fejezet megfogott, érdekesnek találtam az elbeszélésmód színessége és a kislány fiatal kora közötti kontrasztot. Olyan választékosan fogalmazott a szöveg, hogy furcsállottam, hogy lehet ez egy kilencéves lány elbeszélése. Majd a későbbiekben a kezdő év bemutatása után egészen Rose huszonéves koráig végigkísérhetjük életének alakulását. Így meg is kaptam a választ, a kezdeti észrevételemre.

Valahogy az egész könyvet egy lassú, kicsit szomorkás hangulat hatja át. Rose szülei nem a legboldogabb házasságban élnek, bátyja pedig a magának való Joseph megközelíthetetlen, kiismerhetetlen. Az együtt elköltött vacsoráik kötelességszerűen zajlanak, közben mindannyiuk a maga kis világába húzódik és csak látszólag vannak együtt az étkezés során.

Egy morzsányit kapunk az első szerelemből, ami nagyon aranyos volt. A kis Rose, bátyja barátját George-ot kislányként mindig figyeli, és ő az, aki hisz a kislány különleges képességében.

Az egész család inkább egy egy fedél alatt élő emberek csoportjaként jellemezhető, Rose anyjának olykori kedveskedései, aggódásai ellenére. Egymással igazán semmit sem beszélnek meg, Rose is egymaga próbál megbirkózni az „ételproblémájával”.

A történet hatása alá kerültem az első oldaltól az utolsóig, csak sodródtam a Rose által elmesélt eseménydarabkákon. Még csak hasonlót sem volt szerencsém olvasni eddig. Semmi klisé, hanem egy egyedi történet, sajátságos hangulattal, ami nekem nagyon tetszett. Zseniális már maga az ötlet is, hogy ilyen képessége van Rosenak.

Nagyon örülök, hogy olvashattam a könyvet, kihagyhatatlan, igazi felüdülés a sokszor sablonokba való ütközések között.

A könyvért köszönet a GABO Könyvkiadónak!
Az eredeti borító


Pontszám: 5*


 
Kiadó: GABO Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 296
Fordította: Komló Zoltán
Eredeti cím: The Particular Sadness of Lemon Cake (2010)

2012. január 29., vasárnap

Guy de Maupassant: A céltalan szépség

Maupassant nőkről szóló novelláinak csokra.

Mindig ódzkodtam a novelláktól, mert nagyon rövidnek tartottam őket, és ebből kifolyólag a benne szereplő karaktereket alig-alig tudjuk megismerni. Ezért a regények olvasása mellett voltam. Ezt az előítéletemet Maupassant feloldotta. Egyáltalán nem zavart, hogy ilyen kis nyúlfarknyiak a történetek, mert mindegyik úgy kerek egész, ahogy van.

A legtöbbjük egy elmesélés valaki olyannak a szájából, aki egy ismerősétől hallott valami érdekes történetet, vagy éppen önmagával esett meg korábban.

Külön tetszett az a novellahármas, amelyek ugyanazon két nő életének egy-egy mozzanatát mutatják be. Meglepődtem, mikor végeztem az első történettel, hogy a következő is kísérteties hasonlósággal kezdődik, vissza is lapoztam, mert azt hittem, hogy valami nyomtatási hiba csúszott be.

A címadó novella, A céltalan szépség a kötet leghosszabb darabja. Több fejezetből álló történet. Nehéz a választás, de úgy érzem ez tetszett a legjobban. A sokgyerekes gazdag házaspár története, ahol az asszony megunja az folytonos várandósságot és fondorlatos tervet eszel ki férje ellen.

Az utolsó novella, A tanyai lány szintén hosszabb lélegzetvételű. A Maupassant novelláiból készült filmes változat, mely a Maupassant történeteiből címet viseli, fel is dolgozta ezt a történetet. A többi művel még nem volt szerencsém találkozni megfilmesítve.

Még kiemelkedik számomra A csók és a Szerelmes szavak című novella, amik nem is történetek, hanem vélekedések papírra vetése.

A kiemelteken kívül a többi novella is tetszett egytől-egyig. Örülök, hogy végre sikerült elszánnom magam, hogy megismerkedjek e műfaj világával, zseniális alkotásokat olvashattam.
Tökéletesek, ha az embernek épp egy kis ideje akad csak olvasásra, körülbelül 10-15 perc alatt végig is olvasható egy-egy darab.


Pontszám: 5


Kiadó: Lazi Könyvkiadó
Kiadás éve: 2008
Oldalszám: 200
Fordította: Benyhe János, Dániel Anna, Illés Endre, Lányi Viktor, Pór Judit, Rónay György, Somogyi Pál László, Szabó Lőrinc
Összeállította és szerkesztette: Burján Monika
Eredeti cím: Contes et Nouvelles (1960)

2012. január 25., szerda

Sebastian Fitzek: Ámokjáték

A történetről röviden:
Jan nagy lépésre szánja el magát, meg szeretné kérni barátnője kezét. Mindent előkészít a nagy pillanatra, mikor megcsörren a telefonja. A vonal szakadozik sistereg, úgy véli Leoni az, de csak szavakat ért meg a lány beszédéből. A hívás közben csengetnek, egy rendőr hozza Leoni halálhírét. Jan nem nyugszik bele ebbe a képtelenségbe, minden követ megmozgat, hogy kiderítse mi történt. Nyolc hónappal később egy rádióban túszokat ejt, és a rádiós nyereményjáték keretében élőben közvetítik a túszdrámát. A túszejtő követelése pedig az, hogy találkozni akar Leonival.

Már a tavaly nyári megjelenésekor kinéztem magamnak ezt a könyvet.

A prológus, mely a rejtélyes telefonhívásról és a tragédia megtudásáról szól kellően felkeltette az érdeklődésemet. A látszólag képtelenség mögötti valóság kiderítése nagy izgalmakat ígért, így nagy kíváncsisággal kezdtem a nyolc hónappal később játszódó első részhez.

A túszejtés nem mindennapi. Jan egy népszerű rádiócsatornát szemel ki tette végrehajtására. A reggeli műsor keretében mindennap nyereményjátékot játszanak. A túszejtő ezt a játékot használja fel saját céljaira. Minden órában felhív egy tetszőleges telefonszámot és egy előre meghatározott jelszóval kell a telefonba beleszólnia a hívottnak. Ha akár hallót vagy egyéb mást mond, akkor vesztett és ez a hiba az egyik túsz életébe kerül.

Kapunk egy túsztárgyalót, Irát, aki épp aznap reggel akart véget vetni életének. Az alkoholista nő, lánya elvesztése miatt érzett gyászán képtelen felülkerekedni, magát okolja lánya tettéért.

Fitzek tökéletesen ábrázolja az érzelmeket, a szereplők lelkivilága teljesen elénk tárul. A kilátástalan helyzetben lévő, korábban sikeres pszichiáter, Jan végső kétségbeesésében követi el tettét, míg Ira is a szakadék szélén áll és nem lát semmi kiutat helyzetéből. A kényszerrel a rádióba cipelt Irának nem elég, hogy épp végső tette elkövetésében akadályozták meg, ráadásul az egyre jobban szorongató alkoholelvonási tüneteket is el kell viselnie, miközben rajta múlik, hogy szót tudjanak érteni a túszejtővel. És még ha ez nem lenne elég valami más módon személyesen is érintett az egész ügyben.

A feszültség az első fejezettől az utolsóig áthatja az egész könyvet. Fejezetről-fejezetre egyre több információhoz jutunk, amik folyamatosan megváltoztatják az addig bennünk kialakult képet. Semmi sem úgy van, ahogy azt korábban gondoltuk és ez állandó bizonytalanságban tartja az olvasót. Az alapjában véve is különös eltűnési eset egyre inkább bonyolódik, és a szálakból egy hatalmas, szerteágazó hálózat növi ki magát.

A Jan és Ira között zajló beszélgetések roppant érdekesek voltak, hiszen az egymással beszélgető mindkét fél pszichológus. Mindig egymás szavai mögé látnak és az egy irányú lelki meggyőzés, fokozatosan átalakul egy oda-vissza irányuló lélekbúvárkodássá.

Az utolsó oldalig kitartott az izgalom. A végső nagy meglepetésre álmomban sem gondoltam volna.
A lezárás mindenre választ adott. Ezáltal a kis részletek, amik korábban fel sem tűntek, teljesen más megvilágításba kerültek.
Az eredeti borító

Mesterien megírt thriller, folyamatos gondolkodásra és kombinálásra sarkall, egy perc nyugtunk sem lehet benne.


Sebastian Fitzek könyvei közül magyarul a Terápia című regénye jelent meg korábban a Könyvmolyképzőnél.




Az író mesél a könyvről:


Pontszám: 5*




Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 398
Fordította: Szakál Gertrúd
Eredeti cím: Amok Spiel (2007)

2012. január 21., szombat

Andrea Cremer: Nightshade - Az őrzők

Nightshade I.

A történetről röviden:
Calla életét előre megtervezték. Ő egyike a Vailben élő Őrzőknek, akik farkas és emberalakot egyaránt képesek ölteni és feladatuk a Vigyázók szolgálása, cserébe azok mindennel ellátják őket. A tizennyolcadik születésnapján Callának „egyesülnie” kell a másik falka alfahímével, Renierrel. Ebbe, a meghatározott mederben folyó életébe csöppen Shay, akit Calla megment egy medvetámadás után. Ezzel a tettel a lány megszegi világának törvényeit.

A tavalyi megjelenése óta kíváncsi voltam erre a sorozatra, végre sikerült elolvasnom. Farkasos fantasytémában még nem sok könyvet olvastam, ezért bíztam benne, hogy van ebben még sok újszerűség. Eddig farkasos fantasyben csupán Maggie Stiefvater Mercy Falls farkasai című trilógiájához volt szerencsém. Azt szerettem, úgyhogy érdeklődve vártam egy másik sorozatot is ezekkel a fantasy lényekkel.

Nem is csalódtam. Már a nyitó fejezet felkeltette az érdeklődésemet és teljesen belemerültem a történetbe.

Az írónő által felépített világ egyedi. Az őrzők, akik farkas és emberi alakot is tudnak ölteni. A vigyázók a nagy hatalmú urak, akiknek feltétlen befolyásuk van a hozzájuk tartozó falkára és mágikus hatalommal is rendelkeznek. Rajtuk kívül pedig ott vannak a keresők, a vigyázók ellenségei.

A farkasok átalakulásakor bevezetett új elképzelés nagyon tetszett, mert eddig nevetségesnek tartottam, hogy a lábukhoz kell erősíteniük a ruhájukat, mikor emberből farkassá változnak, hogy visszaalakuláskor fel tudjanak öltözni. Ezért örömmel üdvözöltem, hogy itt ezzel egyszerűen nem kell törődni, minden ugyanúgy marad az emberen oda-vissza alakuláskor.

A főszereplőnk, Calla karaktere jól felépített és sosem idegesített fel egyik tette sem. Érettebbnek éreztem a tizennyolc événél. Viszont Shay kezdetben nem volt a szívem csücske. Öntelt, tapintatlan alaknak tartottam, majd ez a benyomásom a történet előrehaladtával fokozatosan kezdett csökkenni, de még mindig nem lett a kedvencem. Ren esetében viszont a kezdeti negatív megítélésem teljesen átalakult, miután jobban megismerhettem. A Nightshade és a Bane falka tagjai is úgy érzem kellően be lettek mutatva.

Az egyesülés körüli titokzatosság végig foglalkoztatott. Jól adagolta Cremer a pici kis részleteket belőle, amik még inkább izgalmassá tették az esemény körüli rejtélyt.

Itt is kapunk egy rejtélyes könyvet, amiben sok fontos információ lakozik. A belőle nyert megoldást egy idő után sejtettem a szereplők előtt, de a könyv végén az írónőnek sikerült elbizonytalanítania e következtetés helyességét illetően. Kíváncsian várom miképp fog folytatódni a történet! A második rész már meg is jelent úgyhogy hamarosan szeretnék újra belemerülni az Őrzők, a Vigyázók és a Keresők világába.

Úgy tudom az írónő öt részesre tervezi a sorozatot. Amerikában januárban jelent meg a harmadik kötet.
Érdemes ellátogatni a honlapjára, nagyon egyedi, ötletes.

A könyvért köszönet az Egmont Kiadónak! 

Az előzetes:

Pontszám: 5



Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 472
Fordította: Barta Tamás
Eredeti cím: Nightshade (2010)

2012. január 20., péntek

Legjobb szándék díszbemutató

Most kivételesen nem könyves bejegyzéssel jelentkezem, de ez is kapcsolódik valamelyest a könyvek világához, mert a film a Cor Leonis Films Kft. közreműködésével készült.

Tegnap este az Uránia Filmszínház adott otthont a díszbemutatónak. Az előadás este hétkor kezdődött, de én már fél hét előtt a moziban voltam, mert fogalmam sem volt, miként fog zajlani a bemutató (sosem voltam még). A korai érkezés miatt figyelemmel tudtam kísérni az érkezőket, akik között volt szerencsém a film főszereplőjét is felismerni.

A filmről röviden:
Alex Bukarestben él barátnőjével. Egy nap hívást kap apjától, hogy édesanyját agyvérzés érte. A fiú azonnal rohan a kórházba, közben el is kezdi intézni anyja átszállítását egy jobban felszerelt intézménybe, ahol ismeretséggel is rendelkezik, de az áthelyezés ötlete nem arat osztatlan sikert sem apjánál, sem anyjánál. Alex azonban nem akarja semmi áron feladni, mert Őt csak a legjobb szándék vezérli.

A Locarnoi Filmfesztiválon 2011-ben a magyar-román koprodukcióban készült Legjobb szándék című film két díjat is elnyert. Az ezüst leopárd (legjobb rendező: Adrian Sitaru) és a bronz leopárd (legjobb férfi alakítás: Bogdan Dumitrache) kategóriában is elnyerte a rangos elismerést.

Nagyon örültem, hogy részt vehettem ezen az eseményen. A meghívást köszönöm a Cor Leonis Films Kft.-nek!

2012. január 15., vasárnap

Simone Elkeles: Perfect Chemistry - Tökéletes kémia

A történetről röviden:
Chicago külvárosában, Fairfieldben az északi és a déli részen élők között hatalmas szakadék húzódik. Az északiak jómódban élnek és általában fehérek, míg délen szegénységben élnek a nagyrészt Mexikóból bevándorolt lakosok, ahol a bandák közötti harc uralja a mindennapokat. A gimnázium falai között is ugyanez az elkülönültség tapasztalható. Brittany Ellis a hajrálányok csapatkapitánya végzős évét kezdi. A gazdag lány legfőbb dolga, hogy a tökéletesség látszatát – tökéletes külső, tökéletes barát, tökéletes család – mindenáron fenntartsa és a családjában lévő gondok titokban maradjanak. Alejandro (Alex) Fuentes is az utolsó évét kezdi, de az ő kilátásai korántsem ilyen rózsásak, a Latin Vér nevű banda tagja és annak is örül, ha sikeresen le tud majd érettségizni. A rossz fiús külső azonban csak látszat, a bandatagsággal csak családját szeretné megvédeni. Mindketten a kémia tantárgyat válasszák a rettegett Mrs. Petersonnal, ami mindkettejük életét felforgatja.

Nagyon sok jót hallottam a könyvről, gondolkodtam rajta, hogy elolvasom angolul, de kiderült, hogy hamarosan megjelenik magyarul a Könymolyképzőnél, így kivártam.

Őszintén szólva valahogy jobbat vártam. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, csak valami nagyon átütőre számítottam, esetleg egy nem várt csavarra, ami kibillenti az átlagosból, de sajnos nem így történt. Egyszerűen csak jó volt, de nem az a fajta könyv, amitől oda meg vissza vagyok.

A történet elején, mikor Brittanny és Alex tanulópárba kerülnek kémiaórán, húztam a szám, hogy már megint ez a „párbakerülős” dolog. Annyi könyvben kezdődik így a főhősök egymásra találása, hogy már egy kicsit unom. Szerencsére ezen a kezdeti fennakadáson könnyen túllendültem a folytatásban, magával ragadott a történet és észre sem vettem, hogy fogynak az oldalak.

Az előnyére szól, hogy nem egy azonnal, első látásra szerelembe esés történik, és a kezdeti ellenszenv csak lassan alakul át. Ezt nagyon érzékletesen mutatja be az írónő. Tetszett a váltott szemszög, így sokkal jobban meg lehetett ismerni mindkét karaktert és a vívódásaikat.

A legjobb a sok-sok spanyol szó volt, ami lépten-nyomon belekeveredik Alex és a többi mexikói származású beszédébe. Ez tette hitelessé az egészet.

Alex csak azért lép be a Latin Vérbe, hogy családjának ne essen bántódása, mert aki nem bandatag, az a banda ellensége és aki egyszer belépett, az onnan többé élve ki nem léphet. Ezt Alex meg is érti és ezért nem ugrál, hanem behódol. Viszont mikor Brittany azzal fenyegeti meg, hogy kettőjük kapcsolatának vége, ha nem hagyja abba a bandázást, akkor csak néztem. Talán meg kellene értenie, hogy Alex nem jó kedvéből csinálja az egészet, hanem azért, hogy biztonságban legyenek. Ettől és a galériás jelenettől eltekintve szimpatikus női főszereplőt kapunk, aki a beteg testvéréért képes mindent megtenni. Nagyon szép és megindító kettőjük kapcsolata.

Az epilógus nekem túl sok volt. Az nyugodtan lemaradhatott volna, mert ettől lett a vége nagyon nem reális. Enélkül is kerek egész lenne a történet.

Összességében egy átlagos romantikus könyv, előre kiszámítható történettel. Ami fellendíti az a mexikói kultúra hozzáadása. Alex unokatestvérének a hagyományos, nagy családos esküvős része szintén jól illet bele (ebben a részben a WC-s rész nagyon jó volt, szakadtam a nevetéstől).

A folytatás A vonzás szabályai címmel fog majd megjelenni, ahol Alex öccsének, Carlosnak a történetét ismerhetjük meg. Mindenképpen szeretném majd ezt a részt is elolvasni!

Kellemes kikapcsolódás volt, nagyon olvastatta magát, egy-kettőre a végére is értem. A fél-fél pont levonást csak a tanulópárok bevetése és a vége miatt adom.


Pontszám: 4



Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 392
Fordította: Neset Adrienn
Eredeti cím: Perfect Chemistry (2009)

2012. január 12., csütörtök

Robert Rave: Intimgyanta

A történetről röviden: A három testvér Carolina, Sofia és Anna merőben különböznek egymástól. Carolina nagy sikerű gyantázószalont működtet, ahova New York elitje jár. Sofia már régóta nála dolgozik, majd a történet elején Anna is belép kozmetikusnak. Carolina, a merev, munka és rendmániás egy döcögős kapcsolatban él. Sofia látszólag boldog házassága sem a régi. Anna pedig egyedül neveli három gyerekét, miután férje elhagyta őket. Mindhármójuk életének alakulását követhetjük nyomon, ami korántsem zökkenőmentes...

A könyv egyúttal utazás New York celebvilágába, a ruha és cipő márkák, a legelőkelőbb éttermek és szórakozóhelyek között. Mind a hírességek, mind a márka és helynevek csak úgy repkedtek, de nekem be kell valljam néhány kivételével nem mondtak sokat, mert nem vagyok képben e téren.

Az utolsó oldalon betekintést nyerhetünk az író életrajzába, amiből kiderül honnan eme nagy tájékozottsága a divatvilágban, valamint a szórakoztatóiparban.

A testvérek története mögöttes jelentést hordoz. Azt a gondolatot közvetíti, hogy merni kell változtatni, nem kell az újtól félni. Bele kell vágni az ismeretlenbe, ahelyett, hogy csupán megszokásból ragaszkodjunk olyan dolgokhoz, amik már nem működnek. Így a cím is mögöttes jelentést takar. Lehet, hogy az egész változtatás nem lesz fájdalommentes, mégis meg kell tenni, ahhoz, hogy elérjük azt, amit szeretnénk.

Alapjában véve egy könnyed, utazás közbeni olvasáshoz való könyv. Az apró méretének köszönhetően pedig könnyen belefér a táskába. A könnyedségen átnézve azonban komolyabb témák is előkerülnek, de ezek nincsenek annyira a középpontba helyezve, hogy ettől nehezen emészthetővé váljon.

Az eredeti borító:

Pontszám: 4


A könyvet köszönöm a Pioneer Books-nak!


Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 290
Fordította: Spiegl Máté
Eredeti cím: Waxed (2010)

2012. január 8., vasárnap

Richard Castle: Heat Wave - Hőhullám

A történetről röviden:
Nikki Heat a perzselő New Yorkban egy ingatlanmágnás hatodik emeletről történt kizuhanása ügyében nyomoz. Az ügy felgöngyölítésében részt vesz Jameson Rook a sikeres újságíró, aki a polgármesterrel való megállapodása értelmében megfigyelheti Nikki és csapatának nyomozási munkáját. A passzív megfigyelés nem Rook erőssége, mindenbe beleszól és figyelmen kívül hagyja a nyomozónő utasításait, így folyamatosan belekeveredik minden akcióba. Ahogy az eset egyre inkább bonyolódik újabbnál újabb bűntényekkel, Nikki és Rook között egyre inkább izzik a levegő.

Emlékszem, mikor a tv-ben műsorra került a Castle című sorozat, a bemutatója alapján azonnal megfogott és izgalommal vártam az első részt, ami először nem igazán nyerte el a tetszésemet, de adtam neki még egy esély és néztem tovább. A második-harmadik rész után teljesen magával ragadott és azóta nagy kedvencemmé vált. Mindig, mikor a képernyőn feltűnt Rick Castle egy-egy regénye, illetve a sorozatbeli könyvbemutatókkor, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha egy igazi könyv lenne. Ezért nagyon megörültem, mikor hallottam, hogy valóban megírják az ott látott egyik könyvet. Múlt hónapban pedig megjelent a magyar fordítás is, azonnal lecsaptam rá.

Ahogy belekezdtem, azonnal magam előtt láttam a képernyőről megismert karaktereket, annyira tökéletesen sikerült visszaadni a sorozat hangulatát és a szereplők stílusát. A párbeszédek pont olyanok voltak, mint a sorozatban, ugyanaz a szóhasználat, szófordulatok, minden teljesen stimmelt. Ezt nagyon köszönöm a fordítónak, mert enélkül a könyv nem érte volna el a kellő hatást.

A sorozatban csak annyi derült ki a könyvről, hogy Nikki Heat a főszereplő, akit Castle Kate Beckett nyomozónőről mintázott. Sok vita tárgyát képezte, hogy Nikki sokkal szabadosabb a könyvben, mint az őt ihlető Kate. Ez valóban visszatükröződik a könyvből. A többi szereplő is mind-mind felbukkan a könyvben. Richard Castle helyett Jameson Rook a férfi főszereplő, aki író helyett riporter, újságíró. A két nyomozó karaktere sem hiányzott. Nagyon örültem, hogy minden alap változatlan maradt.

Nikki és Rook párosa tökéletes, nagyon szerettem az állandó csipkelődéseiket. Ochoa és Raley, a két nyomozó humoros, sokszor morbid viccei is fergetegesek voltak. Sokszor mosolyt csalt az arcomra egy-egy beszólásuk.

A történet, vagyis a bűnügyi eset nagyon jól bonyolódik, egyre inkább belekavarodik az ember, hogy ki lehetett az elkövető. A nyomozás pörgős, egy percre nem unatkoztam az olvasás közben, mindig történt valami új fejlemény.

(c) American Broadcasting Companies, Inc.
A köszönetnyilvánítás bevallom, általában nem szoktam elolvasni, de itt nem akartam kihagyni. Ez is nagyon jó lett, kellően humoros hangvételű, mint Castle stílusa.

Nagyon örülök, hogy olvashattam. Így év elején azonnal kedvenc könyvet avathattam. Minden Castle rajongónak kötelező, de aki egyszerűen csak egy jó, izgalmas és lendületes krimire vágyik, annak sem fog csalódást okozni.
Tavaly áprilisban Amerikában megjelent a Nikki Heat sorozat következő része is, a Naked Heat. Remélem magyarul is hamarosan olvashatjuk! 
Utána meg kiadásra kerülhetnének a Derick Storm könyvek is!


Pontszám: 5*


Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 286
Fordította: Szabó János Lajos
Eredeti cím: Heat Wave (2009)

2012. január 3., kedd

Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért!

A történetről röviden:
Charlie St. Cloud és öccse, Sam baseball meccsre lógnak el édesanyjuk autójával, az ő tudta nélkül. Azonban az izgalmas esemény tragédiába torkollik, amelyben Sam és a magukkal vitt kutyájuk is életét vesztik. Charlie is élet és halál között lebeg, de egy odaadó mentőstisztnek sikerül visszahoznia őt. Tizenhárom évvel később Charlie a helyi temető gondnoka és a tragédia következtében képes látni a lelkeket. Öccsével minden este a temetőben baseballoznak. Ígéret köti őket egymáshoz, miszerint soha nem hagyják el egymást. Egy nap Charlie találkozik a világ körüli hajóútra készülő Tess Carroll-lal, ami felkavarja kettejük megszokott rutin szerint zajló találkozásait.

Az újonnan alapult Pioneer Books honlapján szúrtam ki ezt a könyvet. A borítóján azonnal megakadt a szemem, annyira szép az ég a világítótorony hátterében. Utána pedig megláttam rajta Nicholas Sparks ajánlóját, aminek nagyon megörültem. Az ő könyveiből készült filmeket nagyon szeretem, sajnos még könyv alakban nem olvastam őket.

Különleges és szép történet egy testvérpár kapcsolatáról, ami a földi élet után is folytatódik. A közöttük lévő ragaszkodás tartja Samet a földön, ezért nem lépi át az úgynevezett mezsgyét, ami az élők és a holtak világa között helyezkedik el. Charlie pedig pontos számításokat készít a nap lenyugvásáról, nehogy elmulassza a testvérével való találkozást a titkos kis tisztásukon. Tudat alatt tudják, hogy ez a ragaszkodás mindkettejüket visszatartja, de az egymás iránt érzett szeretetük miatt nem tudnak a továbblépés mellett dönteni.

Mikor Tess felbukkan Charlie életében, akkor átértékelődik benne eddigi élete. Ferrente tűzoltő (aki Charliet megmentette) szelleme is azt az érzést erősíti benne, hogy elvesztegeti a második esélyét, amit az életbe való visszatérésével kapott. Nagyon érzékletesen mutatja be az író Charlie érzéseit.

Tess és Charlie találkozása után különösen tetszett az az elbeszélésmód, hogy egy rész Charlieről, egy pedig Tessről szólt.

Sherwood aprólékosan, mindenre kiterjedően mutatja be az új-angliai kisváros életét. Úgy, hogy annyi nevet ismerhetünk meg, hogy néhol csak kapkodtam a fejem, de élveztem, hogy ennyi mindent megtudhatunk. Az utcák nevei, a félszigethez kapcsolódó szigetek neveit is pontosan megismerhetjük, mintha magunk is ott járnánk. A hajózásról, a baseballról is részletes képet kapunk, de az orvostudományba is nyerünk egy kis betekintést, mivel Charlie mentőstisztnek tanult.

Annak ellenére, hogy a történet nagy része a temetőben játszódik, a hangulata egyáltalán nem hátborzongató.

Nagyon szép, mély érzésekkel teli, sokszor megható olvasmány volt. A szeretetről, a ragaszkodásról, szeretteink nehéz elengedéséről szóló romantikus történet.

A magyar kiadás nem tartotta meg az eredetei borítót, de a hangulata ugyanolyan maradt:
Az eredeti borító
A filmes borító

Az olvasás után meglepődve fedeztem fel, hogy 2010-ben meg is filmesítették. A film előzetese:


A könyvet köszönöm a Pioneer Books-nak!

Pontszám: 5



Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 264
Fordította: Dörnyei Julianna Katalin
Eredeti cím: The Death and Life of Charlie St. Cloud (2004)

2012. január 2., hétfő

A 2011-es év összegzése

2011-ben 52 könyvet olvastam. Az év közepén nézegettem, hogy mennyit olvastam el félév alatt, és ez alapján elhatároztam, hogy 50 db legyen meg év végére. Örülök, hogy teljesítettem a kitűzött célomat.
A legjobbak kiválasztása nem volt egyszerű, de végül sikerült döntenem.

Az év legjobb könyve lett nálam:  

YA kategóriában
Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Felnőtt kategóriában
Fábián Janka: Emma szerelme

Sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok minden látogatónak!