Szeptemberi új polclakók

Szeptemberben ismét sok-sok új szerzeménnyel bővült a könyvtáram.

A Lélektolvajok már a megjelenése óta nagyon érdekel, most végre magaménak tudhatok belőle egy példányt egy Alexandra maratonnak köszönhetően. 

Az Altatódal és A szürke ötven árnyalata Csengának köszönhetően lett az enyém. Az Altatódal az idei Könyvhét egyik könyvmolyképzős újdonsága. A szürke ötven árnyalata folyik mostanság a csapból is. Hazafelé a metrón, egy könyvesbolt előtt elhaladva, vagy akármelyik könyves webáruház kezdőoldalán állandóan szembetalálkoztam vele. Gondoltam megnézem, mi lehet ez a nagy felhajtás körülötte, de belelapozva elbizonytalanodtam, hogy tényleg érdekel-e ez engem, így még nem biztos fog róla bejegyzés születni. 

A Boszorkányoskönyv, a Crossed és a Ha maradnék recenziós példány. Mindegyikük régóta vágyott darab. A Crossed bízom benne méltó folytatása lesz a Matched-nak, ami nagy kedvencem. A Boszorkányoskönyv egyedi, misztikus könyvnek ígérkezik. A Ha maradnék folytatása nemrégiben jelent meg, így a két részt egymás után tervezem majd olvasni.

A Rukkolának köszönhetően tettem szert további négy kincsre. Nicholas Sparkstól már nagyon szerettem volna olvasni valamit. Az első szerencsés Az őrangyal lett. Doris Lessing Aranyjegyzetfüzetét már sokszor forgattam a könyvesboltokban, de az ára miatt mindig ott maradt. Rosamunde Pilcher Nyáridő című könyvének korábbi kiadását sikerült még happolnom, illetve Mikszáth egyik klasszikus kisregényét A sipsiricát.

 

Októberben rengeteg könyvmegjelenésre számíthatunk, így választékban továbbra sem lesz hiány. :)

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

A történetről röviden: Cas hivatása a gyilkoló szellemek elpusztítása. A tizenhét éves fiú, anyjával költözik egyik helyről a másikra, a megbízatások helyszíneitől függően. Ilyen körülmények között a fiúnak esélyes sincs normális életet élni. Legújabb feladata a Thuder Bay-ben öldöklő Anna Korlova, más néven a Vérbe öltözött Anna kiiktatása, de ez a feladat nem egy egyszerű, megszokott esetnek ígérkezik...

Már a magyar kiadás előtt felfigyeltem a könyvre, terveztem, hogy felveszem az angol olvasmányaim várólistájára, de nem került erre sor, hiszen alig telt el idő, mire kiderült, hogy a magyar fordítás is egy-kettőre a boltokba kerül. Így izgalommal vártam a megjelenést, a Könyvhét után be is szereztem és most végre el is olvastam.

Igencsak nagy elvárásokkal kezdtem neki a sok-sok pozitív vélemény után. A borító alapján egyértelműen egy sötét, hátborzongató történetet vártam. Külön örültem, hogy a magyar kiadásban is megmaradt az eredeti borító. Maga a kivitel is nagyon igényes, szép kemény borítós, védő papírral. A külső borítás alatt egyszínű piros borítót találunk, ami tökéletesen illik a címhez. Ráadásként pedig nem a megszokott fekete betűkkel találkozhatunk az oldalakon, hanem sötét bordó színűekkel.

Már az első oldalak után megragadott a hangulata, egy kicsit Supernatural érzésem volt, de ezt nem negatívumként mondom. Itt viszont a két testvér helyett, anya-fia páros utazik keresztbe-kasul a világon, az éppen aktuális szellem elpusztítása végett. Az apától való kísértet ölési hivatás söröklés szintén SupNat benyomást keltett bennem.

Cas gyerekkorában vesztette el édesapját, akit egyik küldetése során ölt meg egy tomboló kísértet. Ez után, a különösen nagy erővel bíró szellem után kutat titokban a fiú, hogy majd bosszút tudjon állni apja gyilkosán. Ez a cél hatja át egész életét.

Az eseményeket E/1-ben meséli el Cas. Mindig örülök, amikor egy olyan könyv akad a kezembe, ahol nem női főszereplőnk van és az ő szemén keresztül látjuk a történéseket, hiszen ilyennel jóval ritkábban találkozhatunk.

Egy percig nem unatkoztam, az Anna után való kutatás sem nyúlt túl hosszúra, majd a róla kiderülő információk is csak egyre fokozták az izgalmamat. Az elején féltem, hogy el fogunk majd veszni a kutatás résznél, de egyáltalán nem így történt.

Az első megjelenése a kísértetlánynak, nagyon ütősre és félelmet keltőre sikeredett. Eléggé meglepődtem, hogy az írónő egyáltalán nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel. Az olvasás előtt mindenképpen nagyon sok véres és gyomorforgató jelenetet vártam, volt is persze benne, de szerencsémre nem csapott át túlzásokba. Viszont az Annával történtek megrázóak és borzalmasak voltak.

A borítón lévő beharangozó szerint romantikára is számíthatunk. Ez a vonal szerintem egy kicsit háttérbe szorult. Nem igazán láttam ennek a kialakulási folyamatát, hanem egyszer csak jött és ott volt.

Körülbelül a könyv kétharmadánál úgy éreztem, hogy a végkifejlethez értünk, és kíváncsi voltam, hogy mi történik majd a továbbiakban. Nagyon örültem annak, hogy nem egy egyszerű lezárást kaptunk. A befejezés olyan, hogy körömrágósan várós a következő rész, melynek magyar megjelenése novemberre várható, egészen pontosan november 20-ára, A rémálmok lánya címmel.

Elmondhatom, hogy a kezdeti elvárásaim egyáltalán nem szenvedtek csorbát. Mind a történet, mind a hangulat tökéletes volt. Kedvenc lett!

A könyvhöz készült magyar előzetes:

Az írónőről: Kendare Blake, Szöulban született, majd Londonban tanult, jelenleg Washington államban él férjével, ő a legnagyobb kritikusa. A Vérbe öltözött Anna a második könyve.
Az írás mellett nagy állatmentő és állatbarát és rajong a görög mitológiáért.

Pontszám: 5*

Kiadó: Geopen Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 287

Fordította: Bíró Júlia

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood (2011)

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

A történetről röviden: Leo titokban szerelmes a vörös hajú Beatrice-ba, de nem meri bevallani a lánynak. Még beszélni sem beszélt vele, de gondolatai állandóan a lány körül forognak. Beatrice elkezd hiányozni az iskolából. Kiderül, hogy a lány komoly betegségben szenved, leukémiája van és megkezdődtek kezelései. Leo elhatározza, hogy segíteni fog a lányon. Vért ad neki, levelet ír neki, melyben bevallja érzelmeit, de a levél eljuttatását állandóan megakadályozza valami. A lányban egyre jobban elhatalmasodik a betegség. Leo igyekszik elviselhetőbbé tenni a lány napjait...

A könyvre a megjelenése óta felfigyeltem, de csak most tudtam sort keríteni az elolvasására. Azt már előre gondoltam, hogy nem egy vidám könyv lesz, de sokkal jobban meghatott, mint gondoltam. Jó időnek el kellett telnie, hogy gondolataimat össze tudjam szedni és írni tudjak a könyvről, de szavakba önteni az olvasása közben érzetteket, most sem egyszerű feladat.

A könyv stílusa egyedi. Leo gondolataiból és elmeséléséből épül fel a könyv. Párbeszédben egyáltalán nem bővelkedik, minden esemény Leo elbeszéléséből látható. Apró fejezetekből épül fel az egész regény.

A színek nagyon fontos jelentőséggel bírnak a fiú számára. A fehérségtől fél a legjobban, mert azt a borzalmas ürességgel párosítja. A fehérségtől való félelme áthatja mindennapjait. A vörös viszont szerelmét jelképezi, és ezen keresztül minden ilyen színnek rendelkező természeti jelenséget is szépséggel ruház fel.

Mikor Beatrice megbetegszik reménykedtem, hogy Leo véradása meggyógyítja a lányt és minden jóra fordul, de közben egyúttal valahol sejtettem, hogy nem lesz ennyire egyszerű és vidám. Leo szemén keresztül láthatjuk az egykori szépségét folyamatosan elvesztő lányt. A fiú először megijed tőle, mikor a kórházban látja, annyira lesoványodott és összement. A betegség feldolgozásának folyamatát nagyon érzékletesen mutatja be az író. A kezdeti megdöbbenés után, Leo igyekszik túltenni magát a megrázkódtatáson és felkerekedik, hogy felkeresse a betegeskedő lányt otthonában, ahol bearanyozza Beatrice egyhangú napjait. Virtuális utazásokat tesznek a világban, zenélnek, szóval minden olyat, amit a lány már nem tud megtenni. Leo szerelmének bevallására is elszánja magát, de sajnos már későn.

Beatrice a sok szenvedés után beletörődik a betegségébe és elfogadja a megváltoztathatatlant. A könyv legmeghatóbb jelenete, mikor Leonak diktálja gondolatait, mert már nincs ereje írni a naplójába.

Leo jó barátja, az osztálytársa Sylvia, akire mindenben számíthat a fiú. Segít neki a tanulásban és meghallgatja mindig, mikor bántja valami. Beatrice iránt érzett szerelméről is csak a lány tud. Már az elejétől fogva érezhető volt, hogy Sylvia nem csupán barátként tekint a fiúra, de Leonak ennek felismerésére nagyon sok időre van szüksége. Sylvia érzelmeit pedig nagy megpróbáltatások érik nap, mint nap, mikor tőle kér tanácsokat a fiú szerelmi ügyekben.

Nagyon szép és megható történet, ami sokáig áthatja az ember gondolatait olvasás után is. A lehangoló hatása ellenére megérte elolvasni.

A magyar kiadás borítója is tetszik, de olvasás után rákerestem az eredetire, ami szerintem még jobban illik a könyvhöz mind történetben, mind hangulatban. Pontosan ilyennek képzeltem Beatricet, a fehér tónus és háttér pedig nagyon jól szimbolizálja Leo fehérségtől való rettegését.

Az íróról:

Alessandro D'Avenia 1977-ben született Palermoban. Középiskolai irodalomtanárként dolgozik.

Pontszám: 5*

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám:332

Fordította: Gál Judit

Eredeti cím: Bianca come il latte, rossa come il sangue (2010)

Sara Shepard: Pretty Little Liars

Pretty Little Liars I.
A történetről röviden: Az öt jó barátnő Alison, Spencer, Aria, Emily és Hanna egyikőjük házában jön össze egy este. A közös szórakozás veszekedésbe csap át és Alison dúltan kirohan a házból. Ezután többé senki sem látja a lányt. A többiek az évek múltával szétszélednek, mígnem egyszer csak mindegyikük rejtélyes üzeneteket kezd el kapni...

Az Ulpius-ház honlapján jó ideje előjegyezhető volt a könyv, de semmi információt nem lehetett tudni, hogy mikor is fog pontosan megjelenni. Aztán egyszer észrevettem, hogy minden hírverés nélkül rendelhetővé vált. Nagyon megörültem neki, hogy végre megjelent, és szinte azonnal be is került egy ütős akcióba, így egy-kettőre a kosaramban landolt.

Úgy álltam hozzá, hogy egy könnyed olvasmánnyal lesz dolgom, nem vártam tőle túl nagy mondanivalót, így végül pozitívan csalódtam benne.

A könyv elején szinte azonnal nyoma veszik Alisonnak, és ez a rejtély hatja át végig a történetet. Soha nem lehet biztos benne az ember, hogy él-e még a lány vagy sem. A titokzatos sms-ek és e-mailek, amik az ő nevének kezdőbetűjével vannak aláírva egyáltalán nem biztos hogy tőle származnak. Ahogy haladunk előre, úgy válnak egyre inkább olyan tartalmúakká, amiket csak a lány tudhatott.

A másik nagy homályban maradt dolog az úgynevezett Jenna-ügy. Ez folyton-folyvást előkerül, de csak morzsákat kapunk végig belőle, mindössze annyi világos, hogy valami gonosz dolgot követtek el ellene a lányok. Gondolom a következő részekben majd fény derül erre is.

A fejezetek négy szálon futnak, mivel a négy lány élete külön utakon zajlik. Nézzük is akkor a négy fő karaktert.

Spencer a dúsgazdag, csinos, szőke lány, aki minden erejét abba fekteti, hogy a legjobb egyetemekre tudjon felvételt nyerni. Az állandó tanulás mellett mindenféle pluszmunkát vállal, hogy extra jó pontokra tehessen szert. Mindennek hajtóereje abban rejlik, hogy nővérét felül tudja múlni, aki barátjával éppen átmenetileg vissza szándékozik költözni a szülői házba. A bonyodalmat a fiú és Spencer közötti vonzalom okozza.

Aria családjával évekig Izlandon élt, addig távol tudta tartani magától a múltbeli történteket, de hazatértével ez már nem tűnik olyan egyszerűnek. Ezt a helyzetet pedig csak fokozza, hogy megismerkedik egy fiatal férfival, akiről később kiderül, hogy a tanára.

Emily szülei kedvéért az úszásban igyekszik minél jobb eredményeket elérni. Egyik úszótársával jár, de kapcsolatuk korántsem idilli, és a helyzeten csak ront, hogy az Alisonék házába költöző új család.

Hanna a régi dundiságától teljesen megszabadult. Karcsúvá, csinossá és népszerűvé vált, de egyúttal gátlástalanná és sekélyessé is. Az ő esetében kerül elő az evészavar problémája, a bulémia.

Nagyon hamar a végére értem a könyvnek, olvastatta magát. Nem tudom, hogy a kezdeti nem túl nagy elvárásokkal való nekiállásomnak köszönhetően vagy attól függetlenül, de kifejezetten tetszett a könyv. Nem egy sekélyes, rózsaszín történetről van szó, sokkal inkább olyan egyáltalán nem egyszerű problémákkal teli főszereplőket alkot az írónő, amik mélyebb mondanivalót adnak a történetnek. Az egészet átható eltűnési rejtély pedig folyamatos találgatásokra ad okot.

Ami miatt levonok a pontszámból, az a többször előforduló túl sok szleng, de majd utánanézek, hogy az eredetiben is ilyen volt-e, vagy csak a magyar fordítás. Másik gond, ami viszont nem fordításfüggő, az a számtalan márkanév. Egy ideig elviselhető, de egy idő után, mikor már mindenkinek a leírása olyan, hogy minden ruhadarabjának tudjuk a márkáját, már zavart.

Egyáltalán nem bánom, hogy belekezdtem a sorozatba. Már csak az a gond, hogy a következő rész magyar megjelenéséről még semmilyen információt nem sikerült találnom, de bízom benne, hogy ez az állapot nem sokáig marad így, bár az angolul való olvasás is esélyes. Amerikában eddig 11 része jelent meg a sorozatnak, a 12. rész decemberben várható.

A borító az eredeti maradt a magyar kiadásban is, mondjuk nekem elég Barbie stílusú. A könyvből készült sorozat alapján tv-s borítóval is megjelent a könyv.

 

Az írónőről:

Sara Shepard 1978-ban született. A Brooklyn Egyetemen szerzett mesterfokozatot kreatív írásból. Philadelphia külvárosában él férjével és kutyáival. A Pretty Little Liars könyvsorozatát philadelphiai gyerekkora inspirálta.

 Pontszám: 4,5

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2012

Oldalszám: 275

Fordította: Gazdag Diana

Eredeti cím: Pretty Little Liars (2006)

Augusztusi új polclakók

Augusztusban sikerült megállnom a könyvdömpinget, az előző hónapokhoz képest. Egy számjegyű volt a cél, ami sikerült is, hiszen 8 darab új szerzeményre tettem szert.

Molyról szereztem be A testbérlők, Dewey - A könyvtár macskája, valamint a Hableányok kíméjenek című könyveket. A testbérlőkre a könyvheti megjelenése óta ácsingózom, alig várom, hogy belekezdhessek. A Dewey régebbi megjelenés, aranyos kis történetnek ígérkezik. A Hableányok kíméljenek sok negatív kritikát kapott molyon is, de ez is olyan, hogy így már muszáj a saját szememmel látnom. Többször csalódtam kellemesen ilyen esetekben.

Az Ulpius-ház keddi akcióiból került a kosaramba az Agatha Raisin sorozat első része, és egy Katie Fforde tollából származó történet. A humoros krimisorozatra, az Agatha Raisin-re már jó ideje felfigyeltem, örülök, hogy végre nekiláthatok. Külföldön már 22 része jelent meg a sorozatnak, ami igencsak rengeteg, úgyhogy egy kicsit haragszom magamra, hogy már megint milyen hosszú regényfolyamba kellett vágnom. 

Katie Fforde-tól eddig a Tökéletes ajánlatot olvastam, az annyira nem lett a kedvencem, de nem is mondhattam rossznak, így utána megfogadtam, hogy az írónő más könyvét is a kezembe fogom venni. Az akciónak köszönhetően ez a  Hív Amszterdam lesz.

A könyvátvételkor ajánlotta az eladó Elizabeth George Nagy szabadítás című könyvét, amit nem is sikerült ott hagynom. Persze a legjobban az sarkallt rá, hogy a borítón azonnal a megragadta a szemem, hogy Agatha Christie díjas műről van szó.

Az Aba Könyvkiadónak köszönhetően a Lányok a kastélyból friss megjelenésüket olvashattam, valamint Lilian H. Agivega Második Atlantisz című könyvét kaptam még tőlük, amivel régóta szemezek.

Hét, (a Lányok a kastélyból már elolvasásra került a hónapban) új olvasnivaló várja, hogy a kezembe vegyem őket.
A szeptember pedig a hírek szerint tengernyi kedvemre való új megjelenéssel fog bővelkedni.

Laini Taylor: Lips Touch - Csókra várva

A történetről röviden: Három novella, melyek középpontjában az első csók elcsattanása áll. A goblinok gyümölcse egy fiatal lány szépségre és elfogadottságra való áhítozásának kihasználhatóságáról szól. A finom kis átkok egy születése után nem sokkal átokkal sújtott lány első szerelembe esését mutatja be. A Fióka című mű pedig egy anya-lánya páros menekülése a drudzsok elől.

Laini Taylort a Füst és Csont leánya című regényével ismertem meg. A Csókra várva már korábban megjelent, de nem figyeltem fel rá, de az előbbi elolvasása után nagyon kíváncsi lettem az írónő más műveire is. Nem is kellett sokat várnom, a könyvtárban rá is leltem az áhított darabra.

Mikor kezembe vettem a könyvet, akkor döbbentem rá, hogy novelláskötetről van szó, de nem nagyon rövid történetekről van szó, kb. 70 oldalas egy-egy. Az első benyomásom olvasás előtt mindenképpen az volt, hogy nagyon szépen kidolgozott a kiadvány. Külön tetszettek a novellák előtti sok-sok oldalon keresztüli képek sora, ami tulajdonképpen képek formájában mutatta be a következő történetet. Jim Di Bartolo alkotásai ezek a rajzok, amik szerintem tökéletesen felkeltik az érdeklődést. De annyira azért nem található ki belőlük minden, hogy az olvasás már ne szolgáljon meglepetésekkel.

Az első novella A goblinok gyümölcse címet viseli. Ezek a lények az olyan lányok lelkére utaznak, akiknek minden vágyuk ők is népszerűek legyenek. Kizzy családja egyáltalán nem mindennapi. A város szélén élnek, mindent maguk termelnek, ősi hiedelmek és babonák hatják át mindennapjaikat. Kizzynek folyton olyan munkákat kell végeznie, amiket szégyell. Nagyanyjának testvére lelkét a legenda szerint a goblinok vették el, méghozzá úgy, hogy evett e lények gyümölcséből Egy nap új srác érkezik a suliba, akinek szeme meglepő módon a lányon akad meg, pedig semmi oka nem lenne rá. A megnyerő külső mögött azonban titok rejtőzik.

Kellő függővéggel maradt abba a történet, így mindenkinek a képzeletére bízza Taylor, hogy mi is lett az utolsó jelenet kimenetele.

A második történet a Finom kis átkok. A pokol teremtménye üzletet köt egy asszonnyal, aki lelkek megmentésével foglalkozik. De a lelkekért cserébe az asszonynak mindig fizetnie kell valamivel. Ezúttal egy nagy rangú család újszülött kislányát kell megátkoznia. Az átok szerint, aki meghallja a lány szavát, az azonnal meghal. Mialatt a lány felcseperedik egyetlen szó sem hagyja el a száját. Az első szerelem azonban megoldja a nyelvét, aminek beláthatatlan következményei vannak.

Nekem ez a novella volt a kedvencem a három közül. Az elsőt túl egyszerűnek tartottam, az utolsóban meg az előzmények elmesélései voltak szerintem túl hosszúra nyúlóak.

Akkor nézzük is a harmadik, egyben utolsó novellát, melynek címe a Fióka. Ez a történet nyúlt a leghosszabbra. Több helyen kicsit unatkoztam, mert a drudzsok (démonok) történelmi háttere sokszor háttérbe szorította a jelen eseményeit. Ez nem is lett volna gond, ha egy teljes regényről lenne szó, mert ott van „hely” a visszatekintésre, de itt nem sok maradt a történésekre. Viszont ez volt az, ami leginkább visszatükrözte számomra az írónő stílusát, amit a Füst és Csont leányában ismertem meg. Szívesen olvastam volna nagyobb lélegzetvételű műben kifejtve és továbbfonva ezt a történetet.

Mindegyik novella egy különleges mese volt, ami Taylor nagy képzelőerejéről mutattott ismét tanúbizonyságot. A szerző megjegyzése részt is érdemes elolvasni, hogy az írónő szavaiból a valóságalapról is kaphassunk információkat.

Pontszám: 4,5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 288

Fordította: Molnár Edit

Eredeti cím: Lips Touch (2009)