"Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt." (Leonardo da Vinci)
A hónap elején annyi akcióba ütköztem, hogy már szinte az első másfél hétben kimerült a könyves keretem.
A Ragyogás és az Árnyalatnyi remény Maxim kiadós könyvmaratonból landolt a kosaramban. Mindkettőt már a megjelenése óta szeretném. A Ragyogás ígéretes könnyedebb sci-finek tűnik, az Árnyalatnyi reményről meg annyi dicsérő kritikát olvastam, hogy muszáj elolvasnom. (A kivitele gyönyörű - rücskös védőborítóval)
A rémálmok lánya az Anna második, egyben befejező része. Közben a hónapban már el is olvastam. (Bejegyzés róla itt.) Röviden: nagyon tetszett!
Az Ulpius nőnapi akciójában találtam szembe magam Katie Fforde könyveivel. A gyűjteményemből hiányzó négy könyvére tettem szert. Kellemes, könnyed olvasásélményre számítok tőlük. Mivel összegyűlt velük a 10 pecsétem az Ulpius törzskártyán, a régóta vágyott Joanne Harris Csokoládé trilógiájának befejező kötetét választottam, a Csokoládés barackot. A hab a tortán pedig a Kiadó ajándéka volt, amik közül a Célpont Párizsban című könyvet választottam (bevallom korábban még nem hallottam róla).
Áprilisban pedig érkezik a Könyvfesztivál, úgyhogy az újdonságok tömkelege várható. Ráadásul a standok előtti akciós böngészők is mindig bővelkednek valamilyen érdekességekkel.
A történetről
röviden: Az első rész sikeresen egy olyan képpel fejeződött
be, hogy izgalommal várhattuk a
következő rész megjelenését.
Azok a kérdések forogtak a fejemben, hogy mi is lesz Alex-szel,
Lenának sikerül-e elmenekülnie... Lena a Vadonban menedékre
talál, de az itteni élet embert próbáló és a veszély
folyamatosan a „Veszettek” feje fölött lebeg. A szabályozott
városokban egyre erőteljesebben szerveződik az Ellenállás,
melynek tagjaként Lena beépül kémként a DMA (Delíriummentes
Amerika) szervezetébe...
Akkor és most
fejezetpárok váltogatják végig egymást a könyv során. Így
egyszerre tudhatjuk meg, hogy mi történt Lenával a kerítésen
való átjutás után és egyúttal mi is történik vele a jelenben.
Tetszett ez a fejezetszerkesztési mód, mindig kellő időben
ugrottunk az idősávok között épp egy-egy olyan jelenetnél
elvágva, hogy izgalommal várhattam a folytatását.
Az első részben a
szabályozott városok életét mutatta be az írónő, ebben a
részben pedig azt ismerhettük meg, ami ennek határain túl húzódik
meg, illetve magukban a városokban titokban zajló szervezkedések
világát ismerhetjük meg. Az első részben is sok borzalmát
megismerhettük a rendszernek, de itt még egy nagy lapáttal kapunk
belőle.
Az akkor fejezetek Lena
Vadonban töltött életéről szólnak, míg a jelen már a New York
városán belüli részt öleli fel. Lena szerepet vállalt az
Ellenállásban, de szerepével nincs igazán tisztában, csak az
aktuális feladatait teljesíti, de a tervek kimenetelét teljes
homály borítja. A DMA ifjúsági részlegének vezetőjét, Julian
Finemant idő előtt a kúra alá készülnek vonni, mivel a fiúnak
agytumora van, de a példa statuálása érdekében kész alávetni
magát a beavatkozásnak. Lena feladata a fiú megfigyelése.
Egy pillanatig nem
unatkoztam. Végig mozgalmas, folyamatosan foglalkoztatott, hogy
milyen összeesküvések zajlanak a háttérben. A romantikus szál
lazán átszövi az egész történetet és lassan szökken szárba,
mindig egy morzsányit csempész bele az írónő.
A történet végén több
meglepetést is kapunk, ami megadja a kellő kíváncsiságot a
következő részhez. Az utolsó jelenetben történtekben biztos
voltam, hogy be fog majd következni, csak azt vártam, hogy mikor.
Az első rész a
kedvencem lett, így bíztam benne, de közben féltem is, hogy
nehogy csalódjak majd a folytatásban. Nem így lett! Még talán
felül is múlta az első részt.
A trilógia befejező
rész Amerikában Reqiuem résszel jelent meg. A magyar megjelenésről
még nem tudni pontosat.
A borítóról: Az
első részhez hasonlóan most sem az eredeti borítóval jelent meg
nálunk. Ez ott még nem is volt baj (mondjuk akkor is jobban
tetszett az eredeti), de ez már nagyon nem tetszik. Az biztos, hogy
ha csak úgy nézelődnék és nem tudnék a trilógiáról semmit,
akkor a borító alapján nem venném a kezembe a könyvet, hogy mit
is rejthet.
Kép forrása: www.laurenoliverbooks.com
Az írónőről:
Lauren Oliver 1982-ben született Queensben. Szülei
irodalomprofesszorok, így már
gyerekkora óta könyvekkel van
körülvéve. Kezdetben a kedvenc könyveihez írt folytatásokat,
majd később fogott bele saját történetek írásába. Irodalom
és filozófia szakon diplomázott, majd kreatív írásból. Mialatt
a Pengiun Books-nál dolgozott, kezdte el írni első regényét a
Before I Fall-t (Mielőtt elmegyek). Jelenleg Brooklynban él és
minden idejét az írásnak szenteli.
A történetről
röviden: Anna önzetlen tette után – mellyel megmentette Cast
és barátait – járunk néhány hónappal. Cas legjobb barátaival,
Thomassal és Carmellel együtt küldi át az embereket gyilkolászó
szellemeket a túlvilágra. A fiú egyik akciójuk közben Anna
hangját véli hallani, és ez a pillanatnyi habozása majdnem társa
életébe kerül. Ezek után egyre többször jelenik meg szemei
előtt Anna. Cas úgy véli Anna a segítségét kéri, ezért harcot
indít tűzön-vízen át, hogy a lányt megmenthesse szenvedéseitől.
A bökkenő csak az, hogy Anna a túlvilágon van...
A Vérbe öltözött Anna
volt a nyár egyik legjobban várt könyve nálam. Olvasás után
pedig az egyik kedvenc könyvemmé vált, így alig vártam a
folytatás megjelenését. Sajnos a november végi megjelenés óta
csak most sikerült elolvasnom. A várakozási idő csak tovább
fokozta a kíváncsiságomat. A felfokozott izgalmam megkapta
jutalmát, még talán az első részt is túlszárnyalta A rémálmok
lánya.
Az első rész elég
lezártnak tűnt, így nem tudtam, hogy fog majd folytatódni a
történet. Cas képtelen elfelejteni Annát, de próbálja folytatni
addigi életét. Apja örökségeként feladata, hogy az embereket
rettegésben tartó titokzatos baleseteket okozó kísérteteket
átküldje a túlvilágra. A jól ismert Odaátos hangulat a könyv
elején azonnal szembeköszönt. A csapat miután infót kap, hosszú
utakat tesz meg egy-egy szellem kiiktatásához. Az izgalom ott
kezdődik el, mikor Cas először hallja Anna kacagását. Ezután
egyre gyakrabban jelenik meg előtte, így a fiú úgy érzi, hogy a
józan esze kezdi felmondani a szolgálatot.
Az Anna megmentéséért
való terv kigondolása teszi ki a könyv nagy részét, amit az
írónő megtűzdelt a lány hirtelen felbukkanásaival. Mikor
igencsak sikerült beleélnem magam a történetbe és a szemeim
előtt láttam az eseményeket, sikerült ezeknek a betoppanásoknak
megijeszteniük. A horrorfilmekhez hasonló sápadt arc, szembelógó
sötét haj képek jelentek meg előttem, de nem ezek a jelenetek az
igazán hátborzongatóak, hanem majd a könyv vége felé található,
de erről majd később.
A kutatás a megmentési
terv kidolgozásához két alappilléren nyugszik, Morfran-en a
voodoo szaktekintélyen, valamint Gideonon, Cas apjának jó
barátján, az okkult tudományok specialistáján. A kutatás során
egy titokzatos rend körvonalai rajzolódnak ki, ami rejtélyességével
és misztikusságával azonnal felkeltette az érdeklődésemet és
ekkor kezdtek az események igazán izgalmasan alakulni.
Cas karakterével voltak
egyedül néha egy kis elégedetlenségeim. Kicsit néha nagyképűnek
éreztem, mint aki kissé elszállt magától.
A legborzongósabb rész,
amit már korábban említettem az úgynevezett öngyilkosok erdején
való átkelés. Itt annyira megelevenedtek a szemeim előtt a
leírtak, hogy teljesen a jelenet hatása alá kerültem.
A könyv vége igazán
nagyszabású volt, Cas végső döntése pedig egy kicsit meglepett,
de kellemes értelemben. Így végül kerek egész lett a
történet és folytatásra nem igazán maradt lehetőség. Ahogy
utánanéztem, nem is találtam következő kötetre utaló jeleket.
Tökéletesen hozta az
első rész színvonalát, sőt felül is múlta. Izgalmakban,
borzongásban gazdag, mindvégig az unalomnak a gondolata is távol
áll tőlem. Visszagondolva az első rész végére, mikor úgy
gondoltam, hogy ott vége a történetnek, mégiscsak ezzel a résszel
került minden lezárásra.
A borítóról: Az eredeti borító maradt meg a magyar kiadáson is, aminek nagyon örültem.
A történetről
röviden: Az úgynevezett Köztársaságban minden tíz éves
gyereknek részt kell vennie a Próbán, melyen mind szellemi, mind
fizikai képességüket megmérettetik. A gyengén teljesítők
munkatáborokba kerülnek, míg a tehetségesek különböző
iskolákban tanulhatnak. A tizenöt éves Day megbukott a Próbán,
majd megszökött a Köztársaság karmai közül, azóta elszántan
küzd a rendszer ellen. June élete ennek a tökéletes fordítottja.
Teljes pontszámmal végzett, számos évfolyamot átugorva egy
kiváló egyetem végzőse. A lány bátyját egy nap megölik, ami
egész lavinát indít el...
A Könyvmolyképző téli
megjelenései között bukkantam a regényre. A napjainkban fénykorát
élő disztópia műfajába tartozik. A világelgondolás egyedinek
tűnt, így izgalommal vártam, hogy olvasni tudjam.
Az írónő egy olyan
kegyetlen világképet tár elénk, ahol azokat a gyerekeket egy
szemrebbenés nélkül kiszakítják a társadalomból, csakis azért,
mert gyengén teljesítenek a nagybetűs Próbán. A szegénynegyedek
nyomorát tovább súlyosbítja az időközönként állandóan
felbukkanó Ragály. A Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal,
akik ellen minden erejükkel harcolnak.
Főszereplőink a
társadalom két ellentétes pontján állnak. A Köztársaság által
kiemelten körözött bűnöző, Day. June pedig a Köztársaság
érdekeinek elszánt támogatója. Alapesetben nem is találkoznának
egymással, de June bátyja életének kioltásávál Day-t vádolják
meg.
Váltott szemszögből
figyelhetjük meg June és Day gondolatait. Nagyon jól mutatja be az
írónő azt a folyamatot, ahogy June alapvető elképzelései
megingani kezdenek. A Köztársaság valódi arcára az
újabbnál-újabb igazságok fényre derülésével ébred June.
Láthatjuk, hogy milyen nehéz elfogadnia azoknak a tényeknek a
megcáfolását, amikben eddig hitt. Egyik főszereplőre sincs semmi
kivetnivaló, tökéletesen mutatja minden tettük és gondolatuk
azt, hogy honnan jöttek és miket neveltek beléjük, illetve, miken
mentek keresztül.
Akciójelenetekben és
hajmeresztő helyzetekben gazdag regény. Unatkozásra egy perc időm
sem maradt. Day-ért az utolsó percig izgultam.
Sikerült egy új kedvenc
sorozatra szert tettem. Trilógiáról van szó. A második rész
nemrégiben jelent meg Amerikában, Prodigy címmel. A befejező
kötet 2014-re várható. Egy köztes novella is napvilágot látott
tavaly Life Before Legend címmel.
A borítóról: Az
eredeti borító maradt meg nagy örömömre. Olyan, amin megakad az
ember szeme.
Kép forrása: marielu.org
Az írónőről:
Marie Lu 1984-ben született. Ötéves korában hagyta el Pekinget.
Jelenleg kaliforniai Pasadenában él barátjával és három
kutyával. Teljes idejét az írásnak szenteli. Magát úgy
jellemzi, mint, aki szeret enni, az ötórai teát, a vidám
embereket, a zongorákat, az esőt a karácsonyi fényeket, a
kutyákat, a videojátékokat és még sorolhatnám, no meg persze a
könyveket.
A történetről
röviden: Egy-egy kiragadott képet láthatunk az iskolai
életből. A korai nehézkes felkeléstől, az elkésésen át, a
feleltetésekig, minden jól ismert mozzanatot bemutat Karinthy.
A Klasszikus Kedd című
új rovatomhoz keresgéltem olvasmányt, mikor a kezembe akadt a
könyv. Így arra gondoltam, hogy miért is ne, legyen ő az első,
mivel nem volt konkrét ötletem. Még abban sem döntöttem, hogy
magyar vagy külföldi szerzőtől szeretnék-e olvasni. Tökéletes
bevezető kötetnek tűnt...
Korábban már sokat
hallottam a könyvről, de még az olvasásáig nem jutottam.
Többféle filmes feldolgozás is készült belőle, melyek alapján
egy humoros iskolai történetre számítottam. Ez az elképzelésem
azonban nem teljesen igazolódott be. Nem egy összefüggő
történetet követhetünk végig, hanem egy-egy kis, jellegzetes
iskolai momentum jelenik meg.
A bevezetésben Karinthy
életéről és életfelfogásáról, nézeteiről kapunk egy rövid
kis ismertetőt, amiből sok érdekességet tudtam meg az íróról.
A bevezetés alapján Karinthyt, magát gondoltam majd a későbbi
történet főszereplőjének, de a következő részben már Bauer
nehézkes ébredése következett.
Karinthy olyan humorral
fűszerezi a képeit, hogy sok megmosolyogtató jelenettel
találkoztam, melyek mindegyike olyan tipikus iskolai eset, hogy az
olvasás közben sok régi emlékem felidéződött a gimiből.
Sokszor csak azt vettem észre, hogy mennyire illik egy-egy mozzanat
arra, amit én is megtapasztaltam az iskola falai között. Igazán
jó nosztalgiázás is volt egyben az olvasás.
Számomra a legmókásabb
jelenet a Jó tanuló felel és a Rossz tanuló felel című
fejezetpáros és a Lányok volt.
A könyv vége felé
egyre inkább elvontabb jelenetek következtek, amik kicsit
zűrzavarosak voltak nekem. Ezektől elvonatkoztatva nagyon jó kis
olvasmány volt. Egy ültő helyben is elolvasható, rövid kis
könyvecske.
Bónuszként a könyv
végén néhány oldal erejéig beleolvashatunk Karinthy ifjúkori
naplójába. Nem könnyű kibogarászni a kézírást, de egyedülálló
élmény a híres író saját kezű betűit olvasni.
Katarina Mazetti A pasi a szomszéd sír mellől című könyve régóta áhított darab. Már el is olvastam (bejegyzés róla itt.) Svéd írónő tollából származó romantikus regény. Nekem nagy élmény volt!
Guillaume Musso az egyik kedvenc íróm. Nemrégiben jelent meg az Ulpiusnál egy újabb könyve, a Mi lesz velem nélküled. A korábbi három könyvét imádtam. Remélem most is újabb remeket olvashatok Tőle.
Janet Evanovich Szingli fejvadász sorozatát szerintem senkinek sem kell bemutatnom. Az könyvsorozat első részéből tavaly film is készült. Ezúttal a negyedik regényét sikerült egy Ulpius akcióból megszereznem.
Katie Fforde gyűjteményem a Recept a szerelemhez című könyvével gyarapodott. A következő Fforde könyvre sem kell sokat várnunk, már előjegyezhető a Flora választása.
Jenna Black Bűbájösvény sorozatának eddig az első részét olvastam. A Káprázatért annyira nem voltam oda, de adok még egy esélyt a sorozatnak. A Varázsütés a Kelly Kiadó 800 Ft-os akciójából lett az enyém. meglátjuk mit tartogat, sikerül-e fellendülnie a sorozatnak...
A történetről
röviden: Desiré, férje halála óta magányosan él, gyakran
kilátogat a sírjához, ahol órák hosszat üldögél az emlékmű
melletti padon. A szomszédos sírhoz egy férfi látogat ki, aki egy
mindennel feldíszített, tiritarka virágoskertnek alakítja ki
szülei sírhelyét. Egyszer megpihen a nő melletti padon, amikor
másik látogatók viselkedése miatt egy pillanatra egymásra
mosolyognak. Ez indítja el kettejükben a kölcsönös vonzalmat...
A tavalyi
Könyvfesztiválon találkoztam először a könyvvel, mikor
Szilvamag vizsgálgatta a Park Könyvkiadó standjánál. Nagyon
odavolt a könyvért, később utánanéztem a történetnek és
megtetszett, így felkerült az áhított olvasmányaim listájára.
Az írónő neve alapján
nem is gondoltam, hogy svéd nemzetiségű. Meglepődve tapasztaltam
és még jobban kíváncsivá tett, mivel különösen kedves helyet
foglalnak el a szívemben az skandináv ország írói. Mindig egy
különleges történetet kaptam és egyedi hangulat jellemezte
ezeket a műveket. Így nagy lelkesedéssel indultam neki az
olvasásnak.
A könyv főszereplői
két, gyökeresen különböző körülmények között nevelkedett
és egymástól merőben távol álló életvitelt folytató harminc
év körüli svéd férfi és nő. A történet az ő szemszögükből
figyelhető meg, fejezetenként váltakozik Desiré, illetve Benny.
Már a kezdő jelenet a
kontrasztot szemlélteti. Desiré férjének sírja visszafogott,
teljesen egyszerű kő, még virágokat sem helyez rá a nő. Míg
Benny szülei különböző díszítéssel rendelkező és
pompázatos, színes virágoskertben nyugszanak.
Desiré főiskolát
végzett, művelt fiatal nő, könyvtárosként dolgozik. A
munkájában nagy örömét leli, lelkesen vezeti a könyvtár
gyermek- és ifjúsági részlegét, folyton új ötletekkel és
programokkal gazdagítva a könyvtár kínálatát. Igényes, modern
és elegáns lakásban él.
Benny vele szemben az
egyetlen, utolsó gazda a város mellett fekvő falu határában. A
gazdaság rengeteg munkát követel, ami kiszívja a férfi minden
erejét és leköti minden idejét. Folyton hol az állatokat kell
gondozni, hol pedig a földeket művelnie. A háza elhunyt édesanyja
ízlését tükrözi. A hajdani állapotot egy alapos takarítással
sem bolydítja fel, így teljes káosz és rendetlenség uralja a
házat.
Az írónő ezt a két
világot állítja egymással szemben. Megmutatja, hogy mennyire
nehéz szereplőinknek egymáshoz csiszolódniuk, és eddigi életükön
változtatásokat eszközölniük. A váltakozó szemszög
lehetőséget nyújt arra, hogy láthassuk, miként vélekednek éppen
az adott helyzetről. Mazetti nagy figyelmet szentelt arra is, hogy a
különbözőséget a szóhasználatban is mutassa. Következetesen
figyel erre, és ha nem egy-egy fejezetenként váltakozna a
szemszögük, akkor is azonnal felismerhetnénk, hogy kinek a
gondolatait olvassuk.
Kettejük kapcsolatának
hullámhegyei és völgyei a könyv végére sem csillapodnak. A záró
fejezet igazi meglepetést tartogat, aminek kifejletén izgulhatunk a
következő részig, mely Családi sírbolt címmel jelent meg.
Ismét nem csalódtam a
svédekben. Katarina Mazetti egy egyszerűnek látszó romantikus
történetet is olyan módon tud leírni, hogy egészen más hangulat
és érzés árad belőle, mint a tömeg romantikus irodalomból.
Levett a lábamról.
Az eredeti borító
A borító: A
magyar borító telitalálat. Mind a történethez nagyon jól illik,
mind annyira egyedi, hogy azonnal megakad rajta az ember szeme, és
muszáj megnéznie, hogy mit rejthet a könyv. Az eredeti borítót
messze felülmúlja. Ezzel a borítóval nem biztos, hogy első
ránézésre levenném a polcról. A kivitel is nagyon szép. A
kemény kötés első kartonlapjának narancssárgája passzol a
borító kékjéhez.
Az írónőről:
Katarina Mazetti 1944-ben született Stockholmban, az írás mellett
szerkesztőként, kritikusként és producerként is dolgozott már.
Legnagyobb sikerét A pasi a szomszéd sír mellől című könyvével
érte el, két év alatt félmillió példányban kelt el és 25
nyelvre fordították le. Külön öröm, hogy a könyvet meg is
filmesítették 2002-ben. Korábban még nem hallottam a filmről, de
most felkutatom.